Hong Kong egy hatalmas, világváros méretű Chinatown. Leszámítva azt, hogy az európai etnikai kissebbség itt nem halszagú százforintos boltokkal tarkított, túlzsúfolt városrészben seftel, hanem a megalomániájában is már túlzásnak számító üzleti felhőkarcoló-negyedben. Ott magabiztosan suhannak ebédszünetben a yuppie-k, starbucksszal a kézben bájolognak a széparcú, magassarkúban is max állig érő helyi multidroid alkalmazottlányokkal. Bár a városból tényleg csak pár órát sikerült látni, az etnikai leosztás logikus és nyilvánvaló: minél szettyóbb a környék, annál kínaibb az összetétel, megkockáztatom azt is, hogy a ferdeszemű helyiek között is érvényes az, hogy aki elég régóta hong-kongi, májerebb lesz a szecsuánból 4 hónapja beszökött parasztnál. Számítógépvásárlási szándékkal taxiztunk be a városba és bár ki volt írva, hogy 330-as fix árral visznek a Wang Chaihoz, ami a helyi... mondjuk teréz körút, rákérdezésnél közölte, hogy hát az trefikfüggő, de valószínüleg 370 körül lesz. Legalábbis ezt sikerült leszürni a förtelmes enrishből amit reptéri taxis létére produkált. Érkezéskor kiderült, hogy nem hazudott és az amúgy relatíve sima forgalom ellenére ráfizettük jó 40 honkongi dollárt. Wang Chaion az utcák a lehetetlenségig zsúfoltak és gyakorlatilag mindent lehet kapni, az egyáltalán nem olcsóbb digitális cuccoktól kezdve, a várost teljes pompájában ábrázoló keretes szarokon keresztül a gyanús helyi finomságokig mindent. Nekem a bóklászás tortúra volt a begyulladt izületeim miatt, ezért kihagynám a részleteket. A kucksi megvette a gépét és és rövid megszakítás után visszamásztunk a reptérre. Légkondis kurvagyors vonattal ami pontosan fele volt a taxi árának.
A reptér hatalmas de nem rideg, meg is tiszteltem egy kiadós antalozással, bár a wc kissé szettyó volt.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment