NOW WE'RE SHAKIN' AT THE KNEES - COULD I COME AGAIN PLE-HEAAASE

Az ember akár a természet gyermeke, akár városi kutya mint én, mindenképp kalapot kell, hogy emeljen a déli sziget előtt: kitett magáért a teremteux és egy viszonylag kis területen annyi valóban elképesztő húzással lepi meg az embert, hogy nekem 4 nap is kellett, hogy megunjam és elegem legyen a madárcsiripelésből és a rendszeres aztakurvaezhogynézkizésből. A természeti csodák fejezetet kihagynám, semmi értelme leírni azt amit fényképpel sem lehet visszaadni, hiába pakolja tele a kucksi a picasát.
A road trip első estéjén majdnem kifogyott a benzin, a környező vidék pedig posszumokon és az örökké gyanús madarakon kívül nem sok mindent tartogatott a számunkra... kivéve egy Murchinson nevű települést, ahol ugyan az automata benzinkút nem volt hajlandó elfogadni a kártyánkat, cserébe 5 méterre onnan a sarki kocsma meglepően élénk volt. A szereplők a szokásosak: pár helyi mezőgazdász/ halász, a seriff (jó, egy egyenruhás rendőr), egy-két szörfös mihaszna meg egy tucatnyi átlagnépség. Megkérdeztem bent, hogy merre a következő kút, a kucksi kint félt, a pultos leány elmagyarázta, de mire visszaindultunk volna a kocsihoz, kiszaladt egy harmincas szőke, felajánlani, hogy elvisz minket a kútig és vissza, ha nincs elég benzinünk. Ilyenkor hörögve veri magát a földhöz bennem a kelet európai démon: talán egyszer belepusztul abba a tudatba, hogy a világon máshol van más ars poetica mint hogy dögölj meg a kurva anyád. Megköszöntük, de volt még benzinünk, elmentünk a kútra, persze nem fogadta el a kártyánkat, így hát vissza a cseheaux teraszára és kitartó börbönkólázás vette kezdetét. Kezdetben csak pár pillantással észlelték a jelenlétünket, az ufónyelven beszélő de nagyon jóképű három ifjút, aztán amikor már bent nagyobb volt a buli beinvitáltak, hogy legalább asszisztáljunk hozzá. Az egész ott töltött idő soundtrackje AC/DC és Led Zep volt: miután a férjével és a fél kocsmával együtt végigénekeltek egy maratoni slágert amit rajtunk kívül mindenki kívülről tudott, egy ötvenes nő az orrom előtt rakta be a Thunderstruckot... negyedszerre. Ilyenkor a szívemből egy-két pumpa azonnal ideköltözik.
A trip ezt követő pár napja tájnézegetős volt, tengeri kajakozós meg kempingezős. Queenstownba tegnap, azaz 17-én érkeztünk és egy idilli reggelizés volt az antrénk a városba: napsütés, csiripelés, kutyaszaladgálás, zöld fű, körülöttünk hegyek, Forbidden Bites nevű vámpírmotívumos reggelizőhely és egy ígéretes új város: La Plagne és South Park keveréke, persze kiwisen.